Karate kialakulása
A karate több százéves múltra tekint vissza. Egy Japánhoz tartozó úgynevezett RY-kyu szigetcsoport egyik szigetéről, egész pontosan Okinawa szigetéről származik.
Okinawa három nagy tartományra oszlik föl: Suri, Naha, és Tomari tartományokra.
A Ming-dinasztia idejében került át a kung-fu művészete Kínából Okinawára, ahol ekkor már létezett egy sajátos önvédelmi rendszer. Az újabb önvédelmi rendszerek kialakulását siettette, hogy ebben az időben kizárólag a harcosok, katonák kiváltsága volt a fegyverviselés, s akinél fegyvert találtak halállal büntették családjával együtt. Az emberek tehát rá voltak kényszerítve, arra hogy valamilyen más módon védjék meg magukat, így érthető, hogy gomba módra szaporodtak a fegyvereket nem alkalmazó önvédelmi iskolák, illetve azok, amelyek bármiféle eszköz, vagy tárgy fegyverként való használatát tanították. Amikor a kung-fu eljutott Okinawára, ott keveredett a sziget ősi küzdőstílusával, és az irányzatok szintéziséből kialakult az okinawa-te néven ismert harcművészet.
A küzdőművészet kialakulását konkrét és praktikus okok idézték elő, és lényege a testi és lelki egészség megóvása, illetve az önvédelem volt. Célja: megtanulni a küzdelmet, hogy védekezni tudjunk, ha megtámadnak; vagy végezni a gyakorlatokat, hogy ellenállóbb legyen a szervezet, és jobban bírja a meditációt.
A felkelő nap országába tehát Okinawán keresztül jutott el a karate.
A kifejlesztett harcművészetet egyszerűen csak okinawai-te néven ismerték sokáig, később mikor mindegyik tartomány különböző sajátságokkal felszerelkezve szétválasztotta mozgásrendszerét, az egyes stílusok névadói azok a tartományok lettek, ahol kialakultak /Naha-te, Suri-te, Tomari-te/.
Mielőtt tovább vizsgálnánk a karate történetét, nézzük meg mit is jelent az a japán kifejezés: karate-do. A "kara" üreset jelent, mely utal az üres, fegyvertelen kézre (ez az értelmezés az elterjedtebb). Van azonban egy másik, mélyebb jelentés is, amely a zen terminológiájából ered. A zen szerint az üresség szellemi készenléti állapotot jelent. Sok leírás ismert, amelyek a zen alapján az ürességet, mint szellemi állapotot igen fontosnak tartják az élet mindennapi tevékenységében, a képzőművészetekben, és a karatéban is. A "te" jelentése: kéz. A "do" jelentése hasonló a kínai tao jelentéséhez: út, járás, változás, természet, világtörvény, világrend, erény, stb. Tehát a karate-do lehető legegyszerűbb értelmezése: "üres kéz útja", vagy üres, puszta kéz útján való küzdelem.
Okinawán két vezető forma alakult ki:
SHOREI - erőteljes, kemény
SHORIN - lágy, gyors
Ennek a két stílusnak a nagymesterei, akik először forradalmasították a harcművészetet ITOSU YASUTSUNE (Suri-te) és HIGAONNA KANRYO (Naha-te), ők oktatták először iskolában harcművészetüket.
S - Sihan - nagymester